Nosferatu

Káin Gyermekeit Átkozottaknak is szokás nevezni: és egy vámpír se szolgált rá erre a névre olyannyira, mint a Nosferatu klán nyomorultjai. Míg a vértestvéreik legtöbbje emberi külsõvel rendelkezik és beleillik a halandók társadalmába, a Nosferatukat eltorzítja a vámpír-átok. Társaik borzongva mesélik, hogy még maga Káin büntette ezzel Õsatyjukat szörnyû tettei miatt. A Nosferatuktól még Vértestvéreik is undorodnak, elfordulnak; nem közösködnek velük, ha nem muszáj. Az Ölelést követõ hetekben a Nosferatu Gyermekek iszonyatos átalakuláson mennek keresztül: emberi formájukat elvesztve ocsmány szörnyeteggé alakulnak. A testi eltorzulás borzalmai általában súlyos lelki traumát is okoznak. Képtelenek az emberek közt élni, ezért a Nosferatuk földalatti csatornarendszerekben és katakombákban húzódnak meg. A Nosferatuk leggyakrabban testileg vagy lelkileg torz embereket választanak Gyermeküknek, úgy hiszik, a vámpír-nemlét átka segít megtisztítani a halandókat. Megdöbbentõ módon, ebben van némi igazság. A leg-több Nosferatu sokkal józanabb és életrevalóbb, mint szerencsésebb Vértestvérei, és ritkábban hatalmasodnak el rajtuk dührohamok, rögeszmék is. Persze ettõl még nem lesz kellemesebb a csatornapatkányok társasága, és bizony nem egy Nosferatu leli perverz örömét az ocsmány külseje kiváltotta rettenetben... A Nosferatuk természetes túlélõk. Kevés ember, legyen az vámpír vagy halandó, ismeri olyan alaposan városa sikátorait és búvóhelyeit, mint õk. Mindemellett a hallgatózás és a settenkedés mûvészetében is igen járatosak, és odaadó figyelemmel adóznak a legjelentéktelenebb pletykáknak is – no nem puszta kíváncsiságból, hanem a túlélésükért. Páratlan információ-kereskedõk, ismereteiket szívesen bocsátják áruba. A Fátyol diszciplínát használva könnyen hallgatnak ki a titkos megbeszéléseket, ha egy Vértestvér igazán mindent tudni akar egy város életérõl, a legjobban teszi, ha a Nosferatukhoz fordul. Az évezredes közös számkivetettség erõs egységgé kovácsolta a klánt. A Nosferatu klán mentes a többi klánt szétszaggató belsõ viszályoktól, egyetlen lényként cselekszik. Gondos udvariassággal kezelik egymást, ingyen osztják meg maguk közt tudásukat. Egy Nosferatuval kezdeni annyi, mint az egész klánt megharagítani – és az bizony csúnyán végzõdhet, nagyon.

Gúnynév: Csatornapatkányok

Szekta: Meglepõ módon az egész klán a Kamarillához tartozik, bármilyen nehéz is megõrizniük a Maszkabált. Talán a tartozás biztonságáért teszik; tán csak, hogy a többi klán látótávolságon belül legyen. Természetesen néhány Nosferatu a Szabbatot választotta, vagy autarkisznak, szektátlannak vallja magát.

Megjelenés: Bár nincs két egyforma Nosferatu a földön, mindegyik rettentõ ocsmányan néz ki. Sárgás agyarak közt tátongó lyukak, elszínezõdött bõr, daganatok, denevérfülek, ráncos irha, lukakká rohadt orr, gennyedzõ sebek, hártyás ujjak éktelenítik görbe testüket, s hogy illatuk se sokkal maradjon el a látvány mögött, arról a lakhelyükül szolgáló csatornák és kripták gondoskodnak.

Menedék: Torz teste a legtöbb Nosferatut messze kényszeríti a halandók szeme elõl. Temetõkben, elhagyatott gyártelepeken és pincékben laknak. Nagyobb városokban egész családok élnek csatornákban és metróalagutakban. Ezek a földalatti labirintus-birodalmak, fõleg ha használaton kívüli, régi rendszerekrõl van szó, sokkal hatalmasabbak, mint bármelyik Vértestvér feltételezné – még a Hercegek is óvakodnak a Nosferatuk barlangjaitól.

Háttér: A Nosferatuk a halandó társadalom selejtjébõl választják Gyermekeiket: az õrültek, a menthetetlenül an¬tiszociálisak, a zavarodottak közül. Nagyritkán egy-egy gyönyörû, hiú halandó is áldozatukul esik, ilyenkor a gonosz Atya kárörvendõen nézi az Átok megfogantát.

Karakteralkotás: Egy Nosferatu mögött bármiféle koncepció állhat, bár minden valószínûség szerint egykor magányos, kallódó, kívülálló halandó volt. A Testi és Mentális tulajdonságok elsõrendûek nála (a Szociális legfeljebb harmadik helyre fér be). A Lopakodás gyakori a klán tagjainál, a Túlélés a Nosferatuk kietlen vidékén segíti a csatornapatkányt. Olykor vannak csatlósai (legtöbbször ghoul állatok), elvétve még az is megeshet, hogy halandó szövetségesekre tesz szert, de a Háttér nem jellemzõ a klán tagjaira.

Klán Diszciplínák: Bestia, Fátyol, Õserõ

Gyengeségek: A Nosferatuk, mint már szó volt róla, hihetetlenül ocsmányak. Minden Nosferatunak nulla a Megjelenése, az egy alappontot is ki kell húzni a karakter-lapról. Késõbb sem javíthatnak Megjelenésükön. A megfé¬lemlítés és ehhez hasonlók kivételével a Szociális tevékenységek is automatikusan kudarcra vannak ítélve.

Szervezettség: Bár a Nosferatukra nem jellemzõ a Tremere-ek és a Ventrue-k szilárd, áthághatatlan kaszt-rendszere, talán az övék a legegységesebb klán. Mindenki elfordul tõlük, gyûlöli õket – hát összetartanak már csak magányuk miatt is.

Vérvonal: Akár a legtöbb másik klánból, a Noseferatuk közül is sokan csatlakoztak a Szabbathoz. Nem sokban különböznek ezek a többi Nosferatutól, legfeljebb ideológia terén. Néhány Atya továbbadja Gyerme¬kének jellegzetes testi torzulását is, de kevés kirívó Nosferatu van.

Idézet: Gyere, picinyem... mit szólnál egy puszihoz? (sípoló, köhögõ nevetés) No mi baj van? Megijesztett az öreg kripta-szökevény? Nem tetszik az áldozat szerepe, mi? Na, szokj hozzá gyorsan, mert lesz ez még rosszabb is!   (by Mira)