Reggel a TV- előtt üldögélve láttam egy érdekes műsort. Gondoltam megragadom belőle a lényeget és leírom nektek.A gyermekek fejlődéséhez szükséges játékokról szólt, többek között a szerepjátékról is beszéltek.

„mi lenne ha”, „képzeld el” alapú játékokok játszanak a gyerekek, amiben a kedvenc mesehőseiket személyesítik meg, vagy egy szituációt játszanak el, amit tapasztaltak, átvesznek a való életből, bár inkább előnybe helyezik a varázslatos-, a fantázia-, a mesevilágokat. A gondolkodás és a cselekvés szorossan összefügg. A gondolkodás pedig segít az illúzió építésben, ez által lehet falakat majd várakat épteni (régi módi kockákból, vagy modern műanyag kockákból, legókból). Régebben teljesen más játékokkal fogalálták le magukat a gyermekek, ez még megfigyelhető a fejlődő, szegényebb országokban. Egy botot és egy szalagot, kendőt, hogy feltudjanak használni a játék során, fantáziájukra kell hagyatkozniuk. Míg a mai gyermekek egy kész világban nőnek fel. Minden adott számukra, nem ösztönzi őket semmi az új megismerésére, felfedezésére.

Egy régebbi játék amelyet egy sporttudós fejlesztett ki: az 5 kő játéka. A lényege az, hogy 5 darab követ feldobunk. Azok földre érnek, majd össze kell őket szedni, oly módon, hogy mindig felveszünk egy követ, majd a következőt, miképpen már a tenyerünkben lévő követ a levegőbe dobjuk. Nem szabad, hogy leessenek ismét a kövek. A reflex és a gyorsaság kiélezése a cél. A mai gyermekeket ez a játék nem érdekli, nem tartják elég érdekesnek, mint pl. a madzagjátékot. Ernst Poeppel professzor szerint nagyon fontos a gyermek fejlődésére a mozgás. Meghatározza a szellemi fejlődést is. A gyermekek legfontosabb játékszere a mozgás, bár a felmérések szerint napi 1 órát mozognak csak, úgy lenne egészséges ha a szabadban 3-4 órát játszanának. A passzív tapasztalás nem olyan eredményes, mint a tapasztalás. Mint például, könyebb megértetni és bebizonyítani, hogy mit is jelent a 2-1, ha a gyermek tapasztalja is ezt, az által, hogy megpróbál a két lába helyett egy lábbal mozogni, ugrálni.

A modern tudománynak köszönhetően a régi játékokat felváltották a számítógépes játékok és a virtuális világ. Nagyon hasznossak lehetnek különböző programok, de ellenkező reakciót is kiválthatnak. Az agressziv játékok, stimulálják az embert, ezáltal a való életben is vadabbá válhat. Természetesen kecsegtetőek ezek a játékok, mert egyszerre kinálják a hatalom és az önuralom érzését, a cselekvés teljes birtoklását.

A szerepjátékok azért jók, mivelhogy a gyermek nem csak puszta elszenvedője a játéknak alakítója és részese az általa alkotott világnak J, jót tesz a személységfejlődésnek és az egészséges önbizalomnak, csapatmunkának, másokkal való érintkezésnek. Ezezk alapjai a társadalomba való beilleszkedésnek.