A vikingek mentalitását képviselő törzs, akik méltán szolgáltak rá legvérszomjasabb törzs címére. Számukra az erő, és annak használata a leghatalmasabb erény, az önfeláldozás pedig a legdicsőbb vég. Gyakran már kegyetlennek, és vérengzőnek is nevezhetp agresszív beállítottságúak. Mégis, ha harcra kerül sor, akkor ők küzdenek az első sorban, és ők hagyják el utoljára a harcteret, és a végső háborúban az Apokalipszis napjaiban szükség van a hadsereg legütőképesebb osztagára is. A moder nvilággal nehezen összeegyeztethető ez a puskaporos viselkedés, ezért gyakran nehezükre is esik beilleszkedni ű, elvegyülni, bár nem mintha ez akármennyire is zavarná őket. Bundájuk szürke északi farkaséhoz hasonlatos, gyakran harci hegekkel tarkítva, amit büszkén viselnek. Rokonvéreiket keményen fogják, és gyakran sokat várnak el tőlük, de a legvérmesebben is védik őket.

Totem: Fenris- a hatalmas északi farkasszellem.

Háttér megkötés: nem vehet fel Ismerős hátteret.

Törzsi hátrány: Intoleráns. A gyengeség valamilyen formájával szembe egyszerűen nem tud semmi megértést, vagy együttérzést mutatni. (pl. Árulás, gyávaság, technikától való függés, stb.).

Kezdő Akarat: 3

Üvegjárók: Az Üvegjárók rokonvérei szinte mindannyian városlakók, akárcsak farkasember kuzinjaik. A garouk számon tartják őket, de nem szerveznek belőlük önálló közösségeket. Életmódjuk, viselkedésük inkább elveszett rokonságra vall, ám a látszat csalóka: valójában folyamatos kapcsolatban állnak a törzzsel. Rajtuk keresztül tartják az Üvegjárók ellenőrzésük alatt az emberi társadalmat, ami garouk részéről meglehetősen szokatlan ambíció. A többi törzs legfeljebb elvétve próbálkozik ilyesmivel, az Üvegjárók azonban oly magas fokra fejlesztették módszereiket, hogy helyenként még a nagyvárosi éjszakát uraló Kárhozottakkal is fölvehetik a versenyt. Számos rokonvérű kuzinjuk szolgálja őket a kormányhivatalok, a mamutcégek és a szervezett bűnözés előkelő pozícióiban. A nagy többség persze nincs ilyen exponált helyzetben: ezek közönséges, hétköznapi életet élnek, a város egyszerű polgáraként. Mivel egyetlen nyilvántartási szisztéma sem tökéletes, az Üvegjáróknak is vannak elveszett rokonvérei – bár jóval kevesebben, mint az óvatlanok hiszik...

Rőtmancsúak: A Rőtmancsúaknak nincsenek rokonvéreik az emberi fajból. Valamennyien lupusok, a törzs utánpótlását kizárólag vadon élő farkasok révén biztosítják. Agresszívan őrködnek a rokonvérű falkák háborítatlan nyugalmán, s általában maguk is a szállásterületük közelében élnek. A Werewolf: the Apocalypse szabálykönyvben foglaltakkal ellentétben a Rőtmancsúak igenis fölvehetik Háttérként a Rokonvért (Kinfolk) a szóban forgó rokonvérűek azonban csakis farkasok lehetnek.

Árnyfejedelmek: A messzi régmúltban az Árnyfejedelmek rokonvérei közönséges jobbágyok voltak, akik hatalmas kuzinjaik védelmét élvezték. Az újabb kori népmozgások során messzire vetődtek őshazájuktól, s a társadalom minden rétegébe beszivárogtak. Ma az Árnyfejedelmek kétféle nézetet vallanak velük kapcsolatban. Egyesek azon a véleményen vannak, hogy meg kell hagyni a spontánul kialakult struktúrát, mert kiváló lehetőséget nyújt az emberi társadalom titkos manipulálására példaként az Üvegjárók törzsére hivatkoznak. Mások szerint a rokonvérűek már így is túl nagy szabadságot élveznek tanácsos volna minél előbb hagyományos, zárt közösségekbe telepíteni őket, különben a garouk maradék befolyása is elenyészik. A két ellentétes álláspont képviselői között természetesen parázs vita dúl, szövevényes intrikákkal és – alkalmanként – erőszakos összetűzésekkel fűszerezve.
Az Árnyfejedelmek egyik titkos szégyene, hogy kelet-európai őshazájukban a rokonvéreik fellázadtak ellenük. Miközben a garouk elkeseredetten harcba szálltak a kommunizmussal (meg a hátterében meghúzódó vámpírmatuzsálemekkel), a rokonvérűek egy jelentős csoportja azt az eszközt vélte meglelni benne, amelynek segítségével végre lerázhatják magukról gyűlölt gazdáik igáját. Sokan közülük csakhamar magas posztokra emelkedtek a helyi kommunista pártokban. A váratlan orvtámadástól meglepett Árnyfejedelmek visszavonulásra kényszerültek, hatalmas területeket kellett feladniuk. Most, hogy a kommunizmus Kelet-Európában megbukott, a konfliktus ismét kiéleződik. A zendülő rokonvérűek utódai szívósan szembeszegülnek a visszatérni készülő Árnyfejedelmekkel, a nyílt háború bármelyik órában kirobbanhat.