Uktena, Vendigó
2007.01.23. 20:01
Két nagyon izgalmas törzs, az indiánok leszármozottjai, a mágia világába a totemek imádatába vezetnek be minket. Többségük rezervátumba kényszerül élni, farkaskarmokkal védik a hagyományaikat és kultúrájukat.
Uktenák: A titokzatos Uktenák időtlen idők óta keresik az olyan személyeket, akikben látens varázserő lappang. Ha ráakadnak egyre, nem nyugszanak, míg rá nem veszik, hogy utódok nemzésével átörökítse tehetségét a törzsre. Kezdetben szépszerével próbálkoznak, de ha az illető makacsnak bizonyul, nem riadnak vissza a csábítástól, a fondorlattól, a zsarolástól, sőt – a leplezetlen erőszaktól sem. A kitartó, célirányos igyekezet végül meghozta gyümölcsét. Napjainkban rokonvéreik többsége járatos valamilyen apróbb varázspraktikában még egy-két igazi mágus is akad közöttük. Az efféle ismeretek nem vetekedhetnek ugyan Gaia Adományaival – ám alkalomadtán hasznosan kiegészíthetik őket. Bűvös szertartásaikon az Uktenák gyakorta igénybe veszik rokonvéreik segítségét, különösen akkor, ha a műveletnek kevés köze van a szellemvilághoz, inkább a halandó mágusok mesterségébe vág. Sajnos a Föld mágikus erőforrásai igencsak szűkösek, s időnként bizony megesik, hogy az Uktenák a tulajdon kuzinjaikkal kapnak össze egyiken-másikon, amit mindkét fél a saját céljaira szeretne fölhasználni. Különösen sok alkalmat szolgáltatnak a viszálykodásra a caernek, melyek használatát a garouk – érthető módon – maguknak kívánják fenntartani. Az Uktenák rokonvérei viszont – éppen varázshatalmuk miatt – a szokásosnál nyakasabbak, függetlenebbek és nehezebben zabolázhatók. Egy-egy parázs összetűzés után előfordult, hogy a sértett csoport megszakította kapcsolatait a garoukkal, és más szállásterületre vonult. A törzs meglepően nagyszámú elveszett rokonsága zömében ilyen vagy hasonló incidensek révén alakult ki, bár akad néhány közösség, amelyik a nagy indián népvándorlások során szigetelődött el. Az Uktenákról leszakadt rokonvérűek úgyszólván sohasem felejtik el, amit a farkasemberekről tudtak. Egyesek a mai napig heves gyűlöletet éreznek a törzs iránt, s ha néha elveszett kölykük születik, nyomban végeznek vele. Sokan közülük a Férget szolgálják, de korántsem mindannyian: akadnak, akiket pusztán emberi szenvedélyek fűtenek. A legveszélyesebbek az indián közösségek, mert ezek tekinthetnek vissza a legrégibb múltra. A latin ajkúak jóval későbbiek, rövidebb idejük volt tudományuk elmélyítésére, és – okulva korábbi tapasztalataikból – a garouk is kevesebbet tanítottak meg nekik önmagukról.
Vendigók: A Vendigók rokonvérei mind indián származásúak, és általában osztoznak garou kuzinjaik utálatában a fehér ember iránt. Közülük kerültek ki az indián függetlenségi mozgalmak legelszántabb élharcosai. Túlnyomórészt a rezervátumokban élnek, ahol szívósan küzdenek ősi kultúrhagyományaik fennmaradásáért. Népi azonosságtudatuk annyira erős, hogy elsősorban indiánnak tekintik magukat, és csak másodsorban rokonvérűnek. A fehér hódítóknál csupán a kíséretükben érkezett “idegen” farkasembereket gyűlölik jobban, akikben pimasz betolakodókat és véres kezű népirtókat látnak. A Vendigo garouktól átvett kifejezéssel “Féreghozóknak” ócsárolják őket ellenszenvük azonban – ha ez egyáltalán lehetséges – még amazokénál is kérlelhetetlenebb. A törzsnek kiterjedt elveszett rokonsága van. Ezek általában olyan rokonvérűek, akik a fehér ember városaiban élnek, vagy ereiket a Féreghozók vére szennyezte be. A Vendigók mélységesen megvetik őket, még a köztük született elveszett kölyköket sem szívesen veszik vissza mint konokul állítják, a Féreg bűzét érezni rajtuk. Ezekre a boldogtalan páriákra lassú beolvadás vár, hacsak az Uktenák – könyörületből vagy számításból – idejében be nem fogadják őket. Ellenkező irányú folyamatra is van példa: azokat az Uktenákról leszakadt rokonvérűeket, akik testületileg a rezervátumokba költöznek, a Vendigók próbaidő után adoptálni szokták. A két bennszülött törzs cseppet sem rajong egymásért: az Uktenák eszeveszett, fanatikus bestiáknak tartják a Vendigókat, azok pedig őket gerinctelen, gyáva árulóknak, akik a nagy háborúban átálltak a Féreghozók oldalára. Mindketten örömmel halásszák hát el egymás orra elől a kihasználatlan erőforrásokat. Ennek kapcsán azt is érdemes megjegyezni, hogy a Vendigók és az Uktenák egyaránt nagy erőkkel kutatnak a harmadik őshonos törzs roncsai után. A Croatan-garouk már jóval a fehér ember érkezése előtt az utolsó szálig elpusztultak a Féreggel vívott háborúban, de nincs kizárva, hogy elveszett rokonságuk roncsai valahol még őrzik a génjeiket. Bizonyosat erről nem mondhatunk, mert eddig még senkinek nem sikerült a nyomukra bukkannia vagy ha mégis, akkor a szerencsés fölfedező nem verte nagydobra diadalát...
|