David Gemmell - Fehér Farkas
Mira 2005.05.27. 17:27
(Legendás Druss krónikái sorozat)
Kiadó: DeltaVision
Borítógrafika: Joh Picacio
Fordító: Sziklai István
Ár: 1990 Ft
Megjelenés éve (magyarul): 2004
www.deltavision.hu
Borítószöveg: ...
Borítószöveg: Drenai véráztatta földjét olyan ember védelmezi, akit legalább annyira félnek és gyűlölnek, mint amennyire szeretnek: ő Csatabárdos Druss, az élő legenda. De ez a föld Skilgannon földje is, a férfié, aki a mitikus Nappal és Éjjel Kardjait forgatja, és aki talán még Druss-szal is felveszi a versenyt a csatatéren. A két magányos harcost egy elsöprő támadás különös szövetségkötésre készteti.
Amikor azonban Drussnak és Skilgannonnak szembe kell néznie a természetfeletti eggyéforrtak, a szentségtelen erővel bíró és minden képzeletet felülmúló vadsággal felruházott, szörnyűséges vérvadak jelentette fenyegetéssel, tisztelet és bizalom kezd kialakulni kettejük között. Szövetségük barátsággá terebélyesedik, és ez örökre megváltoztatja mindkettőjüket és magát Drenait is.
Részlet:
„Mi mást vársz olyasvalakitöl aki részben farkas?"
Az erdő sötét és vészjósló volt, de valahonnan előlről Skilgannon a hold ferde pászmáját látta leszűrődni a fák között. Lassan megindul arrafelé, a szíve vadul vert, és egyre jobban félt. Balról mozgás támadt, mire megpördült, és megpillantott egy fehér bundát. A kezei a kardokért nyúltak, de sikerült megállítani őket. Szinte ellenálhatatlan vágyat érzett, hogy megmarkolja az elefáncsontnyelű pengéket. De ment tovább.
És ott, a ferdén betűző holdpászmában egy hatalmas farkas ült, bundája úgy csillogott, mint a szűz hó. A fenevad rámeredt hatalmas arany szemével, majd felállt és ügetni kezdett felé. A félelem dübörögve tért vissza Skilgannonba, és pánikká erősödött. A kardok máris a kezében termettek, és ő a magasba emelte őket. A testét vad ujjongás járta, csatakiáltást hallatott…. És a kardok lecsaptak.
Egykéz nehezedett vállára, mire azonnal talpra szökkent, és félrelökte Diagorast.
-Mit csinálsz? – bődült fel.
-Nyugodj meg, ember! Álmodban kiabáltál.
-Már majdnem elkaptam! Véget vethettem volna neki!
-Miről beszélsz?
Az Elátkozott pislogott, és megmaszírozta az arcát.
-Nem számít. Csak egy álom volt, és sajnálom, hogy felébresztettelek.
Körbenézett: Druss még mindig aludta, mellete hevert a sebesült Rabalyn. Garianne ellenben ébren volt, és őt nézte kifejezéstelen arccal. A tabor túloldalán az ikrek egymás melett üldögéltek és halkan beszélgettek…
„Azok vagyunk, akik vagyunk, idős tesvérem. Az ember gyilkos és vadász. Nagyszerű városokat emelünk, mégis úgy élünk, akár a farkasok. A legerősebbek uralják a leggyengébbeket. Mi teremtjük meg a farkasfalkát, a falka alaptermészete a vadászat és a gyilkolás. Ezért elkerülhetetlenek a háborúk. "
|