A kelta társadalom élén egy külön papi osztály állt, a druidák. Ők mentesültek minden adózástól és hadikötelezettségtől, így egyedül hivatásuknak szentelhették életüket. Nagy tiszteletben álltak, ezért nem meglepő, hogy előkelőbbnél előkelőbb ifjak törték magukat, hogy közéjük fölvétessenek. Aki druidának jelentkezett, erős fogadalmat kellett tennie, hogy a titkos tudományból a nép előtt semmit nem árul el. Házasodniuk szabad volt ugyan, de életük azután is zárkózott maradt. A tanulás hosszú ideig tartott; sokszor húsz év is bele telt, míg a jelölt kész pappá vált. Az oktatásba beletartozott a tudás minden ága: orvoslás, hittan, bölcselet, államtudomány, csillagvizsgálás stb. Az anyagot versekbe foglalták s így kellett azt emlékezetükbe vésni. Leírni nem volt szabad semmit sem, hogy így is elzárják a titkokat az avatatlanok elől. Az osztály élén állott a főpap, akit élethossziglan választottak. Halála után a legtekintélyesebb druida következett, s ha többek közül kellett választani, szavazattöbbség vagy istenítélet döntött közöttük.

A druidák, a világ harmóniájának őrzői
Legnagyobb hatalmuk a tulajdonképpeni druidáknak volt, akik a legtitkosabb és legmagasabb igazságok kutatásával nemesítették a lelket; lenézték a földi dolgokat és hirdették a lélek halhatatlanságát. A druidák a világ harmóniájának őrzői, a természet és az élet oltalmazói, az ősi titkok és a tudás letéteményesei voltak. Hitük szerint minden élet forrása a Föld és a Nap. Ők nem egyszerűen az istenekben, hanem magában a természetben hittek. A Napban, a holdban, a csillagokban, a fákban, egy őzben vagy akár egy kicsiny hangyában. Ők voltak az ifjúság tanítómesterei. Hirdették az anyag örökkévalóságát, és a lélek fennmaradását, bár erről való elképzeléseik nem teljesen ismertek még előttünk. Talán azt képzelték, hogy a meghalt ember lelke az újszülött testét ölti fel, esetleg úgy fogták fel a halhatatlanságot, hogy a lélek megválva a testtől, változatlan állapotban folytatja örök életét. És nemcsak szellemi értelemben hitték a halál utáni életet. Erre mutat az is, hogy a halott minden kedves tárgyát a sírjába tették, vagy a máglyán elégették. Leveleket is szórtak a máglya tüzébe, hogy a halott magával vigye rég eltávozott szeretteiknek.

Csillagjóslás a babona
A csillagok járásából következtettek jóra-rosszra s nagy szerepet játszott életükben a babona. Rendjük három osztályra oszlott: voltak közöttük bárdok, jósok és a tulajdonképpeni druidák. A bárdok dalnokok voltak, akik a zene hangjai mellett hőskölteményeket adtak elő s a múlt dicsőségét énekelték meg. Kezdetben ők is csak az istenek szolgálatában álltak, de idővel elvilágiasodtak s egyes főurak udvarába szegődtek, ezért tekintélyüket elvesztették a druida közösség szemében. A brit szigeteken a királyok előtt azonban nagy tiszteletben álltak, sőt volt rá eset, hogy rendjükbe trónvesztett királyok is beléptek, mint pl. Llywarch Hen.

Jövendőmondó nők a druida társadalomban
A kelta közösségekben női druidák is helyet kaptak. Voltak köztük házasok, de bizonyos időre szüzességben élők. Akik egész életükre szüzességet fogadtak, a Bretagne legnyugatibb hegyfokával szemközt fekvő Sena nevű szigeten éltek, s csendes éjszakákon ünnepi éneklésükkel borzalmat keltettek a hajósokban-akárcsak a görög-római mitológiából ismert szirének. A druidanők jövendőmondással és ráolvasással is foglalkoztak -akárcsak férfitársaik. Erre csak azok voltak alkalmasak, akik az istenekkel érintkezni tudtak. S a kelták nagyon sokat adtak a jövendőmondók véleményére. Nem kezdtek addig semmibe, míg a jósokat meg nem kérdezték. Állatok beleiből, a haldoklók rángatódzásaiból, a csillagok állásából, álmok magyarázatából merítették prognózisaikat.


Erkölcsi és világnézetük három tételben összpontosult:
"- Tiszteld az isteneket, - Kerüld a rosszat, és - Légy bátor." Isteneiket áldozatokkal s nem ritkán emberáldozatokkal is tisztelték. Mivel az volt a céljuk, hogy legbecsesebb dolgaikat adják oda áldozatul, nem sajnálták sem saját, sem már emberek életét sem. Hadifoglyaik, és a gyilkosok is a druidák tőre alatt véreztek el. Mivel úgy hitték, hogy emberéletért élet jár, az előkelőbbek, ha súlyos betegség érte őket vagy csatába indultak, emberáldozattal váltották meg magukat. Az áldozati szertartást mindig a fődruida végezte. Tiszta fehér ruhában, fején tölgykoszorúval közeledett áldozatához, s tőrét bizonyos szertartások kíséretében az áldozat hátába döfte. Hogy az ég áldását adja tettükre, a druidák körmeneteket tartottak s ruhába göngyölt bálványokat hordtak körül, ezzel fejezve ki az istenség akaratát.

Bűnügyek, ítéletek, politika
Természetes, hogy a druidák roppant befolyással voltak a politikai állapotokra is. Az ő szavuk döntött az állam és a polgár között felmerült kérdésekben, ők ítéltek a bűnösök felett és döntötték el az örökségi és határpereket. A druidák közössége mindig is az Igazság Erényére épült. Az ebbe a közösségbe tartozók már ősidők óta a Felsőbb Bíróság bírái voltak. Régebben az is szokás volt a közöttük, hogy a király nevében járták az országot, területi bíróként működve közre azokban az esetekben, amikor a Felsőbb Bíróság bevonása nem volt szükséges. Ha a bűnös nem vetette alá magát a kiszabott büntetésnek, kiközösítették. A számkivetetteket mindenki kerülte, nem vehettek részt az áldozatokban s nem védték őket a törvények sem. A druidák évenként meghatározott időben nagy törvényszéket ültek s ez volt a legfőbb fellebbezési hatóság.

Ünnep a nyári napfordulón
Fő ünnepüket minden évben Szent Iván éjjelén, a nyári napforduló idején, (Ekkor van a HarmoNet születésnapja is!) június 21-én tartották, immáron 21 évszázadon keresztül. A mai napig is a legszentebb druida helyen, Stonehenge-ben végzik szertartásaikat. A több mint 4000 évvel ezelőtt épült Stonehenge hatalmas, egyenként mintegy 50 tonnás kősziklák koncentrikus köreiből áll.

Bár az elrendezés véletlenszerűnek tűnik, csillagászok megállapítása szerint a kőtömbök elhelyezése nagyon is tudatosan egy naptár létrehozását szolgálta. A naptár szinte teljes pontossággal követi a Föld éves mozgását a Nap körül. Évente, a nyári napforduló idején - amikor a Nap pályája legmagasabb pontján áll az egyenlítőtől északra - a napsugarak a kőkörön kívül elhelyezkedő jelzőkő középpontján áthaladva kijelölik az úgynevezett "sugárutat", amely a középen elhelyezkedő oltárkőhöz vezet. Egy nappal később a nap már dél felé halad, és sugarai nem esnek egybe a "sugárúttal". Az ősi druidák valószínűleg az idő mérésére használták e mozgások megfigyelését - ennek segítségével jelölték ki a vetés idejét, és így tartották számon életkorukat.

Napjaink Angliájában mintegy 1500-an vallják magukat druidának, így az ősi vallás nem pusztult még el, sőt minden évben emberek százai csatlakoznak a különféle druida rendekhez.          (by Mira)