A kelta területeken számos bizonyítékát találjuk annak, hogy a druidák különbözõ írásformákat használtak mágikus célokra. Az ogham a legismertebb ilyen betûvetési forma, de létezett a sokkal kevésbé ismert, és jóval titkosabb írás, az úgynevezett Boilbeloth is, mely ír rendszerre épül.
A hagyomány szerint ezt az írást maguktól a fáktól eredeztették: mindegyik fa lediktálta a saját jelét annak az öreg mágusnak, kinek neve az idõk folyamán feledésbe merült.
Más források szerint a fák elnyerték a jelüket a Fák Csatáját követõen (i. e. 400). Ami viszont bizonyos, hogy ez az írás kb. húsz sagában van említve összesen.
Az alábbi képen a wales-i és az ír verzióik is láthatóak a betûknek.

Csak a legszentebb dokumentumokat írták le ezekkel a jelekkel, és csak a druidák voltak képesek olvasni. Tradicionálisan használták még istennevek írására szent tárgyakra és szigillumként a levegõbe rajzolva az erõk megidézésére.
Az Oghamot inkább Wales, Cornish területén és a bretonok körében használták, a Boibeloth pedig Írországban, a Man-szigeteken és Skóciában volt használatos.
A kelták híres elveszett Ferilt könyvei számos említést tesznek a Boibelothról, és annak elõdjérõl, az elfeledett Gortigern írásról, mint divinációs eszközökrõl.
Kérdéseket írtak le egy üres papírra, melyet egy vastál belsejében szénné égettek, és ott kirajzolódtak a válaszok.   (by Mira)