R�szlet:

„Mi m�st v�rsz olyasvalakit�l aki r�szben farkas?"   

Az erd� s�t�t �s v�szj�sl� volt, de valahonnan el�lr�l Skilgannon a hold ferde p�szm�j�t l�tta lesz�r�dni a f�k k�z�tt. Lassan megindul arrafel�, a sz�ve vadul vert, �s egyre jobban f�lt. Balr�l mozg�s t�madt, mire megp�rd�lt, �s megpillantott egy feh�r bund�t. A kezei a kardok�rt ny�ltak, de siker�lt meg�ll�tani �ket. Szinte ellen�lhatatlan v�gyat �rzett, hogy megmarkolja az elef�ncsontnyel� peng�ket. De ment tov�bb.

�s ott, a ferd�n bet�z� holdp�szm�ban egy hatalmas farkas �lt, bund�ja �gy csillogott, mint a sz�z h�. A fenevad r�meredt hatalmas arany szem�vel, majd fel�llt �s �getni kezdett fel�. A f�lelem d�b�r�gve t�rt vissza Skilgannonba, �s p�nikk� er�s�d�tt. A kardok m�ris a kez�ben termettek, �s � a magasba emelte �ket. A test�t vad ujjong�s j�rta, csataki�lt�st hallatott…. �s a kardok lecsaptak.

Egyk�z nehezedett v�ll�ra, mire azonnal talpra sz�kkent, �s f�lrel�kte Diagorast.

-Mit csin�lsz? – b�d�lt fel.

-Nyugodj meg, ember! �lmodban kiab�lt�l.

-M�r majdnem elkaptam! V�get vethettem volna neki!

-Mir�l besz�lsz?

Az El�tkozott pislogott, �s megmasz�rozta az arc�t.

-Nem sz�m�t. Csak egy �lom volt, �s sajn�lom, hogy fel�bresztettelek.

K�rben�zett: Druss m�g mindig aludta, mellete hevert a sebes�lt Rabalyn. Garianne ellenben �bren volt, �s �t n�zte kifejez�stelen arccal. A tabor t�loldal�n az ikrek egym�s melett �ld�g�ltek �s halkan besz�lgettek…

„Azok vagyunk, akik vagyunk, id�s tesv�rem. Az ember gyilkos �s vad�sz. Nagyszer� v�rosokat emel�nk, m�gis �gy �l�nk, ak�r a farkasok. A leger�sebbek uralj�k a leggyeng�bbeket. Mi teremtj�k meg a farkasfalk�t, a falka alapterm�szete a vad�szat �s a gyilkol�s. Ez�rt elker�lhetetlenek a h�bor�k. "