Feláll a két sereg
Egymással szemben,
Várja mindkét csapat,
Mikor támad az ellen.

Elindul az egyik,
Támad a másikra,
Tudja, hogy mindenképp
Ez lesz utolsó napja.

Fényes nap süt le,
Vidám minden, mi él,
Csak a két sereg az, aki
Komor, mint a tél.

Csattognak a kardok,
A nyílvesszők szállnak,
Egyik sereg sem kíméli
Seregét a másnak.

Elhull mindenki,
Mind két sereg meghal,
Beborul az ég is,
A madárdal is elhal.

A szép virágzó föld most
Zöldből vörösre vált,
A vérrelázott növények dala
Az égbe kiált.

Eső mossa mostmár
A halottak lábát,
Nincs bocsánat! dörren az ég,
Villámokkal szórja átkát.

Tűzeső hull. A halottak
Perzselődve égnek fel,
Bosszúból az ég, ígéri,
A két országot törli el.

Villámokkal, erős széllel
Pusztítja a várakat,
Égbekiáltó, bűnös hangok,
Kiáltások hallanak.

Ezt kapja, ki bűnt követ el,
Büntetése hatalmas,
Sír a város. Sír ott minden,
Legyen az ég oltalmas.

Véget ért. Mindennek vége,
Ez az ég bosszúja,
Kegyetlenül visszavágott,
A véres harc miatt.

Mostmár nyugodt, nem tombol,
Véget ért bosszúja,
Kiadta dühét, megnyugodott,
Néz a nagy harc holtjaira.