Meleg papucsomban, teával kezemben
Néztem a téli tájat a közelemben.
Kortyoltam teámból, s hirtelen látom,
Repült egy madár a fehér határon.
Leszállt egy fára, kölykeit etette.
Rájöttem, ő sosem lehet melegben,
Ő most is csak fázik odakinn,
Legfeljebb kölykei melegítik, hisz
Neki otthona nincs.
Csak egy kis, száraz fészekben lakik,
Míg a többiek repülnek délig,
Meleg van ott, s nem mint itt, hideg.
A kismadárka, most látom, merev.
Lepottyan a hóba, kölykei siratják,
Elsiratják a szegény madárkát.
Elsiratják szegények, a kedves dolgos anyát,
Nem maradt nekik semmi mostmár, csak a vad világ. |