Meleg papucsomban, teával kezemben

Néztem a téli tájat a közelemben.  

Kortyoltam teámból, s hirtelen látom,       

Repült egy madár a fehér határon.    

Leszállt egy fára, kölykeit etette.          

Rájöttem, ő sosem lehet melegben,      

Ő most is csak fázik odakinn,         

Legfeljebb kölykei melegítik, hisz          

Neki otthona nincs.                                           

Csak egy kis, száraz fészekben lakik,           

Míg a többiek repülnek délig,                 

Meleg van ott, s nem mint itt, hideg.     

A kismadárka, most látom, merev.     

Lepottyan a hóba, kölykei siratják,         

Elsiratják a szegény madárkát.                                                   

Elsiratják szegények, a kedves dolgos anyát,          

Nem maradt nekik semmi mostmár, csak a vad világ.