Narancsszín az ég,
Messze, távol még kék,
Ott még nem látják a Nap lemegy,
Felváltja a hol a helyettese.
Az ég is sötétül, már szinte fekete,
Forog a kegyetlen idő kereke.
A kettő nem élhet együtt, egyszerre,
Egyszerre nem lehet reggel és este.
Most elfordulok, már nem látok ki,
A sötét mindent beborít,
Leülök kandallóm elé, s érzem,
A Nap hatalma a kezemben
Tovább él. |