Narancsszín az ég,

Messze, távol még kék,

Ott még nem látják a Nap lemegy,

Felváltja a hol a helyettese.

Az ég is sötétül, már szinte fekete,

Forog a kegyetlen idő kereke.

A kettő nem élhet együtt, egyszerre,

Egyszerre nem lehet reggel és este.

Most elfordulok, már nem látok ki,

A sötét mindent beborít,

Leülök kandallóm elé, s érzem,

A Nap hatalma a kezemben

Tovább él.