Druidizmus

A  druidizmus a XVIII. században éledt újjá, különféle titkos rendek közremûködésével.

Sok eleme eltér a régi kelták gyakorlatától, hemzseg a pontatlanságoktól, hamisítványoktól,

de kétségkívül nagyon fontos szerepet játszott abban, hogy az emberek érdeklõdését a valódi,

történelmi druidizmus felé fordítsa.

A romantikus druidizmusban fontos szerepet játszott a Bardass, egy

két kötetbõl álló mû, mely a XVI. századi londoni mesterember,

Edward Williams nevéhez fûzõdik.

Walesies hangzású írói álneve Iolo Morganwyg volt,

és eszmefuttatásaihoz is a walesi kelták feltételezett hitét vette alapul.

A könyv jogi és filozófiai írások mellett  foglalkozik az univerzum felépítését is.

A leírás szerint az univerzum három koncentrikus körébõl a középsõ Abred, minden élet forrása.

Gwynfyd, más néven a Birodalom a fizikai világ, a kövek, növények, állatok és emberek lakhelye.

A harmadik, legkülsõ kör, Ceugant az Istenek birodalma, csak megvilágosodással,

vagy különféle mágikus technikákkal érhetõ el a Birodalom lakói számára.

A Bardass hármassága helytálló, a kelták elképzeléseit tükrözi, ám a többi adat kérdéses.

Másik romantikus feltételezés az Alkotás Szava, mely minden mágikus idézõszöveg alapját képezi.

Az elképzelés a  világot alvó sárkányként írja le,

aki az elmondott Alkotás Szavának hatására megálmodja a mágus által kért dolgokat.

Ezt alkalmazza az Excalibur címû filmben Merlin,

többek között akkor, mikor teljesíti Uther Pendragon kívánságát.

Ez az állítólag elveszett Pheryllt könyvben található leírás az univerzumot álmodó lényrõl,

megfelel a hindu elképzelésnek is, ami egy közös eredetre vezethetõ vissza.

Szintén rokon elképzelés, az ötödik elem, a hindu felosztás szerint akasha,

a kelta szerint a természet (vagy Fa). Ez a sárkány, ami mindent átszõ,

és minden megtalálható benne ami volt, van és lesz.

Megfelelõ mágikus gyakorlattal hozzáférhetõvé válik és a varázsló számára információkkal,

és parancsainak, gondolatainak, érzelmeinek továbbítására közvetítõ közegként is szolgál.

A XVII. századi druidák úgy hitték, a kelta év tizenhárom holdhónapból áll,

és minden hónap Amairgin Dalának egy -egy sorához,

az Ogham ábécé jeleihez és azok fáihoz  kapcsolódik.

Ez az elképzelés valószínûleg nem teljesen helytálló.

A druidák alkalmazták ugyan a holdéven és a napéven alapuló idõszámítást is

de az Ogham tizenháromnál több jelbõl áll.

Ez az utalás Robert Graves Fehér istennõ címû mûvében valóban elõfordul,

de korábbi adatok nem bizonyították. Ebben a mûben a szerzõ nem Samhain napjával,

hanem Yule-lal, télközéppel kezdi az évet, ami szintén nem felel meg a valóságnak.

Samhainhoz (Halloween- All Hallows Eve- Mindenszentek Elõestéje)

szintén tartozik egy modern elképzelés, mely szerint a druidák egyik szent növénye volt a tök.

Az igazság az, hogy Írországban, a halottak tiszteletére, eredetileg nem töklámpást,

hanem krumpliból és répából faragott lámpást használtak az ír katolikusok, már a 9. században.

A jobban alakítható tökbõl az Amerikaiak készítették el elõször

a Halloween elmaradhatatlan kellékét.

Egy másik érdekes feltételezés a Teremtéshez kapcsolódik.

Az OIU állítólag Isten szent Neve, amit akkor ejtett ki, mikor megteremtette az univerzumot.

Öntudatra ébredve egyedül érezte magát, félt és így megalkotta a világokat.

Ez a gondolatsor sem áll biztosan a lábán.

A druidák egyébként ilyen formában nem írtak, az ogham pedig  rovásírás.

Másik nagy kérdés a többistenhit és a monoteizmus problematikája.

Egyes romantikus állítások szerint a druidák egy Teremtõ férfi istenben hittek,

mások szerint elfogadták egy isten és egy istennõ egyenrangúságát.

A romantikus druidák  közül sokukat természetesen a keresztény felfogás befolyásolhatta,

mikor azt képzelték, a druidák cölibátusban éltek és egy istent tiszteltek.

Ezzel szemben a kelta varázslók házasodhattak

és a legendák szerint hatalmas istenpantheonnal rendelkeztek.

A druidák hatalmas tudással bírtak, feltehetõleg tisztában kellett lenniük azzal is,

hogy a különbözõ istenek egyazon Erõnek a megnyilvánulásai.

Feltételeznünk kell, hogy a hermetikus tanokat, Atlantisz örökségét ébrentartva,

még az idõk folyamán lemorzsolódott ismeretek,

igazságok mellett is továbbvittek valamit abból, amivel egykor megbízták õseiket.

A modern druidizmus tudományosabban, történelmileg hitelesebben,

másrészt nyitottabb ezoterikus szemlélettel

és druida szellemi vezetõk segítségével közelíti meg a témát.

Egy a kelta mitológia és hit újjáéledésének idején, 1717-ben  Angliában alapított rend,

az OBOD (Order of Bards, Oviates and Druids), még ma is él,

de ma már a  XX. század szellemében végzi munkáját.

Levelezõ tanfolyamaik mindenki számára nyitottak, aki támogatja szellemiségüket és egyetért a Föld védelmével.        (by Mira)